Mivel nem történik minden úgy, ahogyan azt várjuk.. ezért igyekszem nagyobb hangsúlyt fektetni a főzésre, valahogy ezzel próbálok gondoskodni az én mindenemről, Herryről... Próbálom valahogyan kárpótolni azért amit az élet elvesz.. vagy jelezni, hogy a történtek ellenére semmi nem változott, ugyanúgy szeretem, ugyanúgy számíthat rám mindenben! :) Így az egyik kedvencét szerettem volna elkészíteni, kissé megtűzdelve az én fantáziámmal. :) Bár eddig a kacsacomb kimaradt a repertoáromból, most ugyanazzal az önbizalommal telve és lendülettel estem neki ennek az alapanyagnak is mint amikor bármilyen más újdonság kerül a kezem ügyébe...
Az első nehéz ügy nálam mindig a tisztítás... ezért az esetek nagy részben ezt könnyedén megoldom, egy egyszerű nyúzással... de ebben az esetben ennél nagyobb baklövést nem követhetnék el, így elő a csipeszekkel, késekkel, perzselővel és ezt a borzalmas körforgást minőségtől függően kétszer, vagy akár háromszor is meg kell ismételni... A tisztítás után alaposan megsóztam Himalája sóval és frissen durvára őrölt színes borssal is megszórtam mind a két oldalát, majd bőrével lefelé a sütőedénybe tettem, dobtam mellé 10 gerezd fokhagymát - héjával együtt, tettem rá két kanál sonka levet - ha már húsvét - majd a tetejére szeleteltem némi mandarint, lefedtem, majd 1,5 órán keresztül pároltam 180 fokon. Majd levettem a fóliát és 200 fokon sütöttem további 40 percet!
A juhtúrós lepények sem juhtúrósnak indultak először, ez is a készítés folyamán alakult így, ahogyan sok más is nálam a konyhában. Itt nem vagyok a már létrehozott keretek között maradni, itt nem tudok előírás szerint dolgozni... hol legyek másol szabad, ha nem a saját konyhámban? :) Szóval: késes aprító: ment bele 15 dkg túró, egy tojás, só és medvehagymás vajas fűszerkockám, némi szezámmagliszt és szénhidrátcsökkentett gluténmentes pizzaliszt... Ekkor fedeztem fel a hűtő kincseit, melyeket "időszerű felhasználni" címkével jelöltem, így került még bele: juhtúró és paradicsompüré, meg egy kevés szódabikarbóna, majd apró palacsintánként kisütöttem. :)
A lila káposzta nem rejtett semmiféle titkot: kevés kacsazsír, abba köménymag, lila hagyma, majd a káposzta, fűszer gyanánt: só, bors, két teás kanál méz és a titkos kacsafűszer keverékem, melyben ánizs és fahéj is akad... Végül megspricceltem egy kevés balzsamecettel.
A kacsa elképesztően szaftos volt, a pirult mandarin kifejezetten kellemes táncot lejtett az ízlelőbimbóimon, ennek ellenére a sült fokhagyma ami nálam a legnagyobb sztár... A káposzta selymes és fanyar, édes és kellemes, melyet kiegészített a palacsinta különlegessége! Nagyon fincsi volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése