Jércemellsteak és spárgás bulgur

Mindenki tudja hogy, szeretem kipróbálni az új és izgalmas alapanyagokat, számunkra épp ilyen alapanyag a bulgur. Kedvező élettani hatásaival, alacsony glikémiás indexével, magas vitamin és rosttartalmával, vas és B vitamin tartalmával reklámozva sorolják a szupi élelmiszerek közé... :) Így van helye a mi asztalunkon is! :) Mindenki azt javasolja, hasonlóképpen érdemes nekikezdeni az elkészítésnek, ahogyan a rizzsel szoktuk, így én úgy döntöttem nagy cseleket nem vetek be, csak némi húslevest - mégsem hagyhatom tönkre menni, és az ízesítéssel sem kell bajlódni, és a végén némi spárgát terveztem mellé. Bepácoltam a husit: só, bors, piros paprika, kevés fokhagyma és olívaolaj! Majd elkezdtem kevés zsiradékon forgatni a bulgurt, ahogy átmelegedett, máris kellemes gabonás illata lett, igazán ígéretes! :) Nem változott meg nagyon a színe, csak mint amikor a rizs kifehéredik! Mertem rá a levesből, nekem nagyon nagy meglepetés volt, hogy igen hamar megszívta magát, nagyon nagy mennyiségű folyadékot elnyelt és viszonylag gyorsan megpuhult, amikor kész volt, akkor tettem rá a falatnyi darabokra vágott spárgát és néhány pillanatra lefedtem, csodaszép roppanós és zöld maradt, épp ahogy szeretem!

A husit hirtelen mind a két oldalán megsütöttem extra szűz olívaolaj és vaj keverékén, majd együtt tálaltam:

Érdekes jelenséget tapasztaltam, bár nem feltétlenül az étel mellé illik a téma... Amikor spárgát eszem, nagyon megváltozik a vizeletem illata... de mindig ugyanaz a jellegzetes illat érezhető, picit utána olvastam, és két gén megfelelő működése is szükséges a jelenséghez... Mivel szakmailag kevés vagyok a témához, így nem is nagyon akarom megmagyarázni, nehogy butaságot írjak... :) De az első gén azért felel, hogy megfelelően tudja a szervezet lebontani a spárgában található kénes vegyületeket, a második pedig azért hogy megfelelően érzékelhessük azt a bizonyos illatot... Nekem mind a kettő tökéletesen működik, így érzékelem is azt a bomlási folyamatot... Bizonyos kutatások azt is kiderítették, hogy egyes népcsoportoknál változó az egyes számú gén működése, pl az angolok esetében csak 46%, míg a franciák esetében: 100%... Semmi esetre sem szeretném tovább okoskodni ezt az eredményt abba az irányba, hogy talán az adott országok konyháit összehasonlítsuk... ;-)

Almás csirkenyársak, sült zellerrel és salátával

Már úgy untam a csirkemellsteak-et, ki kellett találnom valami újat, mind a formának, mind az ízvilágnak! Végül elég jól bejött ez a recept! Csináltam egy olajos fűszeres pácot: só, bors, pirospaprika, rozmaring, kakukkfű és majranna. A csirkemellet nagyobb falatokra vágtam, ahogyan az almát is, zellert hasábokra, mint a sült burgonyát, mivel annyira vágytam egy kis sült krumplira! Beleforgattam az egészet az olajos cuccba, ott hagytam néhány órára! Majd a csirkét és az almát vízbe áztatott bambuszpálcákra húztam, és a tepsibe helyeztem egymás mellé, ugyanide kerültek a zellercsíkok, alaposan megsütöttem! Mellé kevés zöldséget tettem, amit kicsit megfűszereztem...

Egy jó tanács: érdemes az ilyesmit sütőpapíron sütni, mert ugyan régen csináltam... de a tepsi súrolásra most is emlékszem! 

A csirke kifejezetten üdítő volt az almával, a zeller... hát nem épp sült burgonya, de kipróbálom bő olajban is, hátha az jobban bejön majd! Bár mind elfogyott, de ez a teszt adag volt, így nem két nagy fejjel készültem... Ahol jobban megsült, már-már diós jellege volt, de itt-ott kissé szappanosnak éreztem... biztosan az én ízlelőbimbóimmal lehet baj... hisz olyan sokan rajonganak érte! :) Mindent figyelembe véve, fogok még hasonlóval próbálkozni...

TÉSZTA: füstölt csirkemellcsíkok vargányamártással tésztával és salátával

Elég nehéz azt a személyt megreformálni, akinek a kedvenc étele a slambuc... rajongok az olasz konyháért is és ezáltal, leginkább a tészták nagy szerelmese vagyok! Így úgy döntöttem nem feszíthetjük a végtelenségig azt a bizonyos húrt, igenis néha szükségem van, hogy ezeknek a szenvedélyeimnek is hódolhassak, persze szigorú keretek között, itt leginkább a mennyiségi korlátot vezettem be, és az ára: az intenzívebben edzős napok alkalmával lehetséges a tészta fogyasztás! :)

Így gyorsan csináltam néhány plusz gyakorlatot, majd megalkottam ezt a kompozíciót... :D Első körben némi fagyasztott vargánya került a serpenyőbe, kevés olívaolajra, majd nagy adag só-bors, pici vaj, a gombát lepirítottam, nagyon fontos hogy a nedvesség elpárologjon, így jelenik meg az a vargánya íz, amit imádok! Daraboltam hozzá egy kis házi füstölésű kacsacombot, nagyon fontos hogy a zsíros részek is a serpenyőbe kerüljenek! Ha lepirult, akkor ment a csíkokra vágott csirkemell, majd egy kevés tejszínes krémsajt és két nagy kocka a medvehagymás vajból. Ha már majdnem kész, akkor ráborítok két deci tejszínt és kis lángon hagyom picit besűrűsödni! A tészta a Zseb Terrorista által kiválasztott három színű, teljes kiőrlésű, durum búzából készült és óriási csiga alakú - szeritnem ha egy tészta szexi, ez az!!! - A mennyiségi korlátot pedig nagyjából 15 szemre korlátoztam, ezt a rossz evő kétévesem túlszárnyalta, persze Ő csak magában ette... :) Rátettem a tejszínes, csirkemelles cuccot és dobtam mellé egy gyors salátát: jégsaláta, kaliforniai paprika, retek, paradicsom, uborka; só-bors, pici oregánó, bazsalikom, levendulás borecet és kevés olívaolaj. A tésztára kevés füstölt sajtos reszeltem és megbolondítottam picike szerecsendióval... igazi ünnep a tészta ünnep... De kinéztem néhány ígéretes paleo tésztát is... :)

Nagyon-nagyon jól laktam! 

Pikáns sült csirkecomb, jázmin rizzsel és karfiol muffin

A mai menü nem kevés fejtörést okozott...Kissé unom már az állandó salátát/párolt és/vagy sült zöldségeket... Kell valami új! Első körben karfiolpürének indult, de nem akartam valahogy pürét... azt azok esznek, akik betegek vagy csecsemők... :) Így elkezdtem agyalni, mit is csináljak belőle? Mivel Herry csatlakozott a diétázók "népes" táborához, így a sima párolt karfiolt kizárhatjuk, nem hogy nem rajong az adott zöldségért, de kizárólag rántva fogyasztja, az meg ugye jelen esetben tiltott... :(

Így többször neki-nekiugrottam az agyalásnak, majd egy igen klassz kis recept lett a vége. Olyan csinos apró csirkecombokat sikerült vennem, hogy ezeket csak egyben lehet sütni... :) Fűszereztem mindenféle szárított zöldfűszerrel:  kakukkfű, majoránna, oregánó, bazsalikom, természetesen só és bors, végül tettem rá egy kevés citromhéjat, ez teljesen új dimenzióba helyezi az ételt, majd kacsazsíron serpenyőben megsütöttem! 

A rizs: egy ideje csak jázminrizst használok, nagyon szeretem az aromáját, ezerből is meg lehet különböztetni, most csak egy kis újhagymával ízesítettem és némi sóval... Az elkészítés a régi jól bevált recept szerint. :)

És jött a mumus: a karfiol, apa nem szereti és nekem kizárólagos köret... :) valami okosat kellett kitalálni! Késes aprító, ment bele néhány karfiolrózsa, egy zellerszár, és egy megpuccantott újhagyma - csak úgy a zöldjével. Összedaráltam, majd 3 tojást kissé felvertem, reszeltem bele egy jó adag füstölt sajtot, természetesen só és bors... a két tálban lévő alapanyagokat összeforgattam, muffin formában  kisütöttem... :) Jobb lett mint reméltem, a fűszerekkel vigyázni kell, azt hittem sótlan, amikor nyersen belekóstoltam, így pótoltam a sót... Sülés után belém hasított a felismerés.. nem kellett volna a plusz só... de elfogyott... egyéb verziókat is tervezek. :)