2016. május 5., csütörtök

Jércemellsteak és spárgás bulgur

Mindenki tudja hogy, szeretem kipróbálni az új és izgalmas alapanyagokat, számunkra épp ilyen alapanyag a bulgur. Kedvező élettani hatásaival, alacsony glikémiás indexével, magas vitamin és rosttartalmával, vas és B vitamin tartalmával reklámozva sorolják a szupi élelmiszerek közé... :) Így van helye a mi asztalunkon is! :) Mindenki azt javasolja, hasonlóképpen érdemes nekikezdeni az elkészítésnek, ahogyan a rizzsel szoktuk, így én úgy döntöttem nagy cseleket nem vetek be, csak némi húslevest - mégsem hagyhatom tönkre menni, és az ízesítéssel sem kell bajlódni, és a végén némi spárgát terveztem mellé. Bepácoltam a husit: só, bors, piros paprika, kevés fokhagyma és olívaolaj! Majd elkezdtem kevés zsiradékon forgatni a bulgurt, ahogy átmelegedett, máris kellemes gabonás illata lett, igazán ígéretes! :) Nem változott meg nagyon a színe, csak mint amikor a rizs kifehéredik! Mertem rá a levesből, nekem nagyon nagy meglepetés volt, hogy igen hamar megszívta magát, nagyon nagy mennyiségű folyadékot elnyelt és viszonylag gyorsan megpuhult, amikor kész volt, akkor tettem rá a falatnyi darabokra vágott spárgát és néhány pillanatra lefedtem, csodaszép roppanós és zöld maradt, épp ahogy szeretem!
A husit hirtelen mind a két oldalán megsütöttem extra szűz olívaolaj és vaj keverékén, majd együtt tálaltam:
Érdekes jelenséget tapasztaltam, bár nem feltétlenül az étel mellé illik a téma... Amikor spárgát eszem, nagyon megváltozik a vizeletem illata... de mindig ugyanaz a jellegzetes illat érezhető, picit utána olvastam, és két gén megfelelő működése is szükséges a jelenséghez... Mivel szakmailag kevés vagyok a témához, így nem is nagyon akarom megmagyarázni, nehogy butaságot írjak... :) De az első gén azért felel, hogy megfelelően tudja a szervezet lebontani a spárgában található kénes vegyületeket, a második pedig azért hogy megfelelően érzékelhessük azt a bizonyos illatot... Nekem mind a kettő tökéletesen működik, így érzékelem is azt a bomlási folyamatot... Bizonyos kutatások azt is kiderítették, hogy egyes népcsoportoknál változó az egyes számú gén működése, pl az angolok esetében csak 46%, míg a franciák esetében: 100%... Semmi esetre sem szeretném tovább okoskodni ezt az eredményt abba az irányba, hogy talán az adott országok konyháit összehasonlítsuk... ;-)

2016. május 4., szerda

Görögös tortillatekercs sok zöldséggel és a titkos hamburgerszósszal

Családunkban én vagyok a főtt étel mániás, Herrym ellenne egész életében szendvicsen, ezért készítek viszonylag gyakran olyan ételeket, mely a két elvárás közötti átmenetet jelenti... Szendvics is, de azért főtt étel, minőségi alapanyagokkal és némi csavart is szívesen csempészek az eredménybe!
Sajnos bolti tortilla volt, alaposan megpirítottam, de a husit már egy nappal előtte bepácoltam: 4 vékonyra szeletelt karajt lefűszereztem a titkos pácommal:
- 2 teáskanál só,
- 1 mokkáskanál piros paprika,
- 1 kis gerezd fokhagyma,
- 1 mokkáskanál bors,
- 1 mokkáskanál petrezselyemzöld,
- 1 mokkáskanál oregánó,
- 1 csipet fahéj,
- 1 csipet csillagánizs,
- 1 csipet édes kömény.
Vékony csíkokra vágtam és hirtelen megsütöttem. :) Majd jött a titkos szósz, ez a kedvencem:
 -1 mokkás kanál torma,
- 3 teáskanál ketchup,
- 3 evőkanál majonéz,
- só és bors,
- néhány csepp citromlé,
- 6 csepp szarvasgombás olaj,
- kevés szójaszósz,
- kevés Worcester szósz.

 Összekevertem, és ezzel kentem meg a meleg tortillát, ment rá teljes felületében jégsaláta, aztán egy csík hús, paradicsom, paprika, retek némi szósz, feltekertem, ketté vágtam:



2016. május 3., kedd

Napraforgómagbéllisztből készült tészta

Vannak ételek, melyekbe nem kell csavar, nem szüksége fortély... csakis az egyszerűségének köszönheti a nemességét és a finomságát... Így vagyok én a tésztákkal, imádom és rajongok értük.. az utóbbi időben sok volt a negatív élmény... a diéta sem megy... meg, amúgy szülinapom van! Miért ne ehetnék tésztát? Herry úgyis imád.. :D 
Az ilyen alkalmakra mindig van a fagyasztóban jóféle sonka, amit leszeletelve veszünk... Ha sokat sikerül vásárolnom, nem akar elfogyni, akkor egy zacskóban beteszem a fagyasztóba, nehogy megromoljon, és ilyenkor mindig jókor jön. :) A recept végtelenül egyszerű: mindig van itthon fincsi húsos szalonna, ezt picit lepirítom kevés extra szűz olívaolajon... Mivel nagyon kevés alapanyagot használok fel, kevés fűszerrel, így jó szolgálatot tesz az olívaolaj jellegzetes íze. Felvágom a sonkát, és egy gerezd fokhagymát, alaposan megborsozom, és nagyon pici sót teszek rá! Lepirítom kicsit a sonkát, reszelek rá trapista sajtot, jelen esetben nem az íz lesz fontos a sajtból, hanem a sűrítő hatás! :) Ha megpirult, felöntöm jó zsíros habtejszínnel és beforralom! Közben kifőztem a speciális tésztát, nagyon finom állaga van, gyorsan megfő és jellegzetes kellemes ízt hagy a szájban... Vicces h a főzővíz is zöld lesz utána.. :) Most a szósz picit sűrű lett, így bátran tettem a főzővízből, mintha csak hagyományos tésztát főztem volna... egy hiba akadt, nem volt itthon petizöld.. azt pedig imádom... tettem a tetejére egy pici medvehagymás vajat...Így is háromszor szedtem, betegre ettem magam...  fincsi volt! Én vagyok ma a szülinaposlány... :)


2016. április 29., péntek

Hagymakrémleves sajtgolyóval - természetesen húslevesből


Évek óta agyalok, mi a megfelelő "körítés" egy egyszerű hagymakrémleveshez, természetesen a kruton! Na de diéta alatt? Nem hiszem... így a minap egy anyuka megosztotta a sajtgolyó leves receptjét, melyet azonnal ki is próbáltam, és nagyon bejött! Most gondoltam ötvözöm a hagymakrémlevessel... és milyen jól tettem! Volt egy nagy adag húslevesem is, ez indította a receptet, mégsem hagyhatom, hogy tönkre menjen! :) Szóval az alap: kevés zsír, arra ment a következő hagymafajták, az adott mennyiségekben:
- 2 nagy fej salátahagyma (az a nagy fehér, ami édes és lédús, nyersen is nagyon finom),
- 2 nagy fej vöröshagyma,
- 2 szál újhagyma, (ennyi volt a hűtőben),
- 2 gerezd fokhagyma,
- 2 kocka a medvehagyma kocka.

Hagytam, hogy közepes hőmérsékleten kapjon kicsi színt, majd szépen fokozatosan elkezdtem felhúzni a jó kis húslevessel. Amikor megfőtt elkészítettem a sajtgolyókat, természetesen változtattam, az első variáción: 10 dkg trapista, 1 cikk négy borsos medve sajt, só, bors, szerecsendió, egy tojás és új alapanyagként a speciális szánhidrát csökkentő lisztkeverékből, két teáskanál. Meggy méretű golyókat formáztam, amikor megfőtt a leves, botmixerrel pürésítettem, majd ment vissza a tűzhelyre és bele a golyók. :) Közben kikevertem egy kicsit az adott speckó lisztkeverékből, 1.5 dl tejszínnel, jó nagy adag borssal és hőkiegyenlítéssel a leveshez adtam, felforraltam és tadam... NEM! Hiába a csomómentes keverés, az alapos összedolgozás, a hőkiegyenlítés... ez a liszt újra kifogott rajtam! Újra savanykás az íze és apró csomócskák lettek a levesben! Azt hittem agyvérzést kapok, sima liszttel vagy kukoricakeményítővel soha nem fordul ilyen elő velem! Így nem volt mit tenni: vagy kuka - de fincsi lett, így jött a szűrő, edény és fakanál hármas! A töménytelen mosatlant nem is említve: egybe mentek a golyók, egy nagyba ment a leves, melyet öntöttem két kicsibe és végeláthatatlan szennyes edényeket gyártottam... De végül mégiscsak megérte... így már kifogástalan volt az eredmény! 

2016. április 25., hétfő

Cobbler - első próbálkozás

Tegnap megfertőzött egy anyuka egy ötlettel... Olyannyira hogy tiszta "EREDET" feelingem lett, annyira elásta az alapgondolatot az agyamban, az ott maradt, olyan mélyen, hogy tudtam jelen esetben a "hagyd magad, hamarabb szabadulsz" elvet kellett követnem... :D Így amíg a Görögös tortillatekercs sok zöldséggel és a titkos hamburgerszószommal elkészült, ezt is be tudtam sűríteni a szűk 30-40 perces főzésbe... plusz rájöttem, van egy bontott körte befőtt, ami semmilyen módon nem akart elfogyni, gondoltam ideje bevetni az új csodafegyvert. :) 
Felvágtam a körtét falatokra, majd kiválasztottam egy edényt, (Herrymtől ezt kaptam először: cuki kis cserépedény, nagyon szeretem, könnyű elmosni is) melybe bedobáltam, tettem mellé ugyanakkora falatokra vágott almát, összesen két közepes almát... Kevés kukoricakeményítőt és a körte levéből valamennyit... Fűszerek gyanánt: só, két mokkás kanál méz, citromlé, citromhéj, fahéj, gyömbér és kicsi szerecsendió, majd mehetett a sütőbe, magas hőfokon, had rotyogjon! 
Közben odatettem a húst, nem, nem kell megijedni, nem a Rachel féle Truffle -re készültem, ez a tortillába lesz... Aztán bekavartam a tésztát: 1 púpozott evőkanál finomliszt, 1 púpozott evőkanál rétes liszt és 2 púpozott evőkanál ama szénhidrátcsökkentő lisztkeverékből, amit mit az egészséges életmód jegyében próbálok beleerőltetni a családba... :) Egy csipet só, egy mokkás kanál szódabikarbóna, egy evőkanál cukor, némi kókuszvirágcukor és egy nagyobbacska darab hideg vajat eldolgoztam benne, csak olyan nedves homok módjára! :) Akkor ment bele egy tojás és egy kevés tej, majd teáskanállal halmokat szedtem a közben besűrűsödött, karamellizálodó gyümölcs tetejére, és visszaraktam a sütőbe. A tészta lyukacskák között forró lávaként bugyogott ki az édes szósz a gyümölcsről, megízesítve az egész nyalánkságot, aztán a napunkat...
A tejszínhab még el sem készült, mi máris nekiestünk... :) Nagyon finom, és külön boldogság, ha arra gondolok hogy elronthatatlan és a végtelenségig variálható, plussz pilla alatt kész !!!

2016. április 22., péntek

Gazdag tavaszi sajtgolyóleves

No, ilyen sem volt még... Még kész sincs, de a poszt már készül! Leginkább abba a hibába szoktam esni, hogy tervezem, hogy az egyik kreálmányt megírom, de mire idejutok, addigra a feledés homályába süllyed a recept... :) Erre most? Az alap ihletet a fészbukos csoport hozta, majd rájöttem, nem akarok kétfélét főzni, ezt ötvöztem a kreativitásommal - ami ma nem jeleskedett - a szám ízével és még a hűtő beltartalmát is figyelembe kellett vennem... Továbbá - mint tudjuk, ami alaptétel - a diéta... Így született ez a "csoda"... 
Első rész: meghámoztam 2 nagy répát, egy fél karalábét (ami eredetileg egész volt, nem csak a felét... hagyjuk!) :D És egy darab zellert, ezt alaposan körbeforgattam kacsazsíron! Közben egy kis adag darált húst, összekevertem 2:1 arányban jázminrizzsel, majd ment hozzá egy kocka a medvehagymás fűszerkocka -ból! (elég reszelni bele egy pici hagymát, sóval és borssal) Felöntöttem vízzel, és ráálltam azokra az alapanyagokra, melyek épp csak egy pillanatra teszek bele a végén: csináltam sajtgolyót: lereszeltem egy nagy adag trappistát, reszeltem hozzá négyborsos medvesajtot (ez volt a hűtőben) egy tojás, kevés szerecsendió, só, bors és egy kanál teljes kiőrlésű liszt, összedolgoztam és meggy nagyságú golyókat formáztam, félretettem. Fél csomag spárgát lemostam, a fás részeket eltávolítottam és falatnyi darabokra vágtam, tettem mellé zöldborsót.
Szerintem elkészült, úgyhogy megyek beleteszem a sajtgolyókat, a spárgát és a borsót, majd lövök egy képet is... Már mehet is ki... Asszem a csoporttal is megosztom... Tuti fincsi!
 
 

2016. április 19., kedd

Cukkini és padlizsán párizsi ruhában

Ma párizsi bundába bújtatott zöldségeket készítettem, igen ritka alkalmak egyike, amikor nálunk nem kerül hús az asztalra, ezért készítettem mellé egy gyors frankfurti levest, amibe csempésztem némi virslit és egy kis csípős kolbászt. :) Na, de a zöldség: felszeleteltem, lesóztam, tálcára halmoztam. :) a ruha alapanyaga: egy tányérba tojás, só bors és kevés tejszín, alaposan felver. A másik tányérra egy bizonyos szénhidrát csökkentő lisztkeverék és csökkentett szénhidráttartalmú paleo sütőlisztet 1:1 arányban összekevertem, kanalanként egy csipet szódabikarbónával kiegészítettem, a zöldségeket megfogattam liszt-tojás-liszt keverékében, majd kisütöttem: 

Nem kell atomfizika hozzá..  Igen egyszerű, csak pepecs meló... Töredelmesen bevallom, 3 vékony szelet padlizsán kimaradt, de úgy voltam vele, inkább az, mint a liszt... Az egyiknek 2 700 Ft/ kg, a másik 4 700 Ft / kg... valójában egy nagy cukkini, egy nagy padlizsán panírozásához elment 3 tojás (tejszínnel) és 4-4 kanál az említett lisztkeverékből... És valójában csak kis adagokat vettem belőlük, és így sem vehető észre, hogy már hiányzik belőle...
Minden esetre ízlelés után finom, de azonnal lehet tudni, valami turpisság van a dologban! Sülés közben kókusz ízt éreztem a számban, de nem a Bounty-s kókuszt, vagy a kókusz fagyi ízét, hanem natúr, sós kókuszét... nem tudtam hogy van ilyen... :D Kóstolás után: valamiféle savanykás íz van a szájban, de nem tolakodó, nem kellemetlen, olyan, mintha citromos késsel szeleteltem volna a zöldségeket... Azóta is azon agyalok, azt mi okozhatta... :D Megnézem a pontos összetevőket!