Görögös tortillatekercs sok zöldséggel és a titkos hamburgerszósszal

Családunkban én vagyok a főtt étel mániás, Herrym ellenne egész életében szendvicsen, ezért készítek viszonylag gyakran olyan ételeket, mely a két elvárás közötti átmenetet jelenti... Szendvics is, de azért főtt étel, minőségi alapanyagokkal és némi csavart is szívesen csempészek az eredménybe!

Sajnos bolti tortilla volt, alaposan megpirítottam, de a husit már egy nappal előtte bepácoltam: 4 vékonyra szeletelt karajt lefűszereztem a titkos pácommal:

- 2 teáskanál só,

- 1 mokkáskanál piros paprika,

- 1 kis gerezd fokhagyma,

- 1 mokkáskanál bors,

- 1 mokkáskanál petrezselyemzöld,

- 1 mokkáskanál oregánó,

- 1 csipet fahéj,

- 1 csipet csillagánizs,

- 1 csipet édes kömény.
Vékony csíkokra vágtam és hirtelen megsütöttem. :) Majd jött a titkos szósz, ez a kedvencem:
 -1 mokkás kanál torma,
- 3 teáskanál ketchup,
- 3 evőkanál majonéz,
- só és bors,
- néhány csepp citromlé,
- 6 csepp szarvasgombás olaj,
- kevés szójaszósz,
- kevés Worcester szósz.

 Összekevertem, és ezzel kentem meg a meleg tortillát, ment rá teljes felületében jégsaláta, aztán egy csík hús, paradicsom, paprika, retek némi szósz, feltekertem, ketté vágtam:

"hamburger"

Igen, időnként nagyon tudok rajongani egy jó hambiért... Most is így volt ez, diéta ide vagy oda... éreztem most vesztésre állok a "sanyargatás" elleni csatában... Ha már csalunk, akkor adjunk az élvezeteknek! Így elmentünk egy jó kis helyre... Nem olcsó, de legalább minőségi alapanyagokkal találkozhatunk és friss a zöldség is, a marhahúspogi pedig garantáltan tűzön készül, a már megnevezett húsból... Természetesen az én életem minden kincse a kerthelyiségben az ötödik lépés alkalmával nem vette figyelembe ama beton kockát, mely a lábai előtt hevert, így akkorát esett - ezzel amortizálva mindkét csodás kis térdét és a hozzá tartozó lábszárakat teljes terjedelmükben - a mutatványt természetesen hatalmas üvöltés - csak úgy lazán hason fekve - visítás és ezeknek mindenféle ritmusos kombói követték, továbbá néhány krokodil könnycsepp is társult... Így éppen az étlapokat megkapva, de a sej-hajunk a nem érhette már a székeket, "csendesen" kisomfordáltunk az étteremből... :( De a gondolat még egy nagy sétát és némi csúszdázást követően sem tágított a fejemből... Majd hazaértünk úgy 30 km távlatából... kutakodni kezdtem a hűtőben... valamilyen módon reprodukálni kell a hús-zsömle-zöldség szentháromságát...
Mivel zsömle nem volt, be kellett érni fehér kenyérrel, mivel marhahús nem volt, be kellett érnünk malackával, a zöldség még csak csak helyt állt, de nem volt túl nagy választék... Mivel szerettem volna, ha valami különlegessé változtatja a szendvicset... így megalkottam az első saját hamburgerszószom, ami annyira, de annyira jó volt, hogy az én Herry-m a zöldséggel és a husival mártogatta egyenesen a dobozból... Végtelenül egyszerű:

- fél mokkás kanál torma,
- két mokkáskanál ketchup,
- 4 teáskanál majonéz,
- 5 csepp szarvasgombás olaj,
- 1 kocka medvehagymás fűszerkocka
- pici szójaszósz 
- só és bors

A husi nagyon egyszerű volt, darált malac comb... Tettem bele sót-borsot, nagyon apróra vágott saláta hagymát, azt a nagy fehér kereket, ami édes és zseniális... A kenyerek mindkét oldalát megpirítottam,  megkentem a szósszal, ment a jégsaláta, a husi, paradicsom, uborka, kicsi szósz mégegy kenyér..

Apa ezekkel a szavakkal illette: "ez a világ legfinomabb hamburgere...