Mindenki tudja hogy, szeretem kipróbálni az új és izgalmas alapanyagokat, számunkra épp ilyen alapanyag a bulgur. Kedvező élettani hatásaival, alacsony glikémiás indexével, magas vitamin és rosttartalmával, vas és B vitamin tartalmával reklámozva sorolják a szupi élelmiszerek közé... :) Így van helye a mi asztalunkon is! :) Mindenki azt javasolja, hasonlóképpen érdemes nekikezdeni az elkészítésnek, ahogyan a rizzsel szoktuk, így én úgy döntöttem nagy cseleket nem vetek be, csak némi húslevest - mégsem hagyhatom tönkre menni, és az ízesítéssel sem kell bajlódni, és a végén némi spárgát terveztem mellé. Bepácoltam a husit: só, bors, piros paprika, kevés fokhagyma és olívaolaj! Majd elkezdtem kevés zsiradékon forgatni a bulgurt, ahogy átmelegedett, máris kellemes gabonás illata lett, igazán ígéretes! :) Nem változott meg nagyon a színe, csak mint amikor a rizs kifehéredik! Mertem rá a levesből, nekem nagyon nagy meglepetés volt, hogy igen hamar megszívta magát, nagyon nagy mennyiségű folyadékot elnyelt és viszonylag gyorsan megpuhult, amikor kész volt, akkor tettem rá a falatnyi darabokra vágott spárgát és néhány pillanatra lefedtem, csodaszép roppanós és zöld maradt, épp ahogy szeretem!
A husit hirtelen mind a két oldalán megsütöttem extra szűz olívaolaj és vaj keverékén, majd együtt tálaltam:
Érdekes jelenséget tapasztaltam, bár nem feltétlenül az étel mellé illik a téma... Amikor spárgát eszem, nagyon megváltozik a vizeletem illata... de mindig ugyanaz a jellegzetes illat érezhető, picit utána olvastam, és két gén megfelelő működése is szükséges a jelenséghez... Mivel szakmailag kevés vagyok a témához, így nem is nagyon akarom megmagyarázni, nehogy butaságot írjak... :) De az első gén azért felel, hogy megfelelően tudja a szervezet lebontani a spárgában található kénes vegyületeket, a második pedig azért hogy megfelelően érzékelhessük azt a bizonyos illatot... Nekem mind a kettő tökéletesen működik, így érzékelem is azt a bomlási folyamatot... Bizonyos kutatások azt is kiderítették, hogy egyes népcsoportoknál változó az egyes számú gén működése, pl az angolok esetében csak 46%, míg a franciák esetében: 100%... Semmi esetre sem szeretném tovább okoskodni ezt az eredményt abba az irányba, hogy talán az adott országok konyháit összehasonlítsuk... ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése