Hát igen, mint említettem, igazi végletek embere vagyok... ma túl-túl-toltam, de nagyon durván! Mivel kicsi gyermekem van, így szégyenkezve vallom be a hibát, hiszen itt leginkább nem rólam van szó! Annyira lecsökkentettem a szénhidrátot, és a bevitt táplálékot, illetve annyira megnöveltem a mozgást, hogy a mérleg nyelve kilibbent és testem vészjelzéseket küldött... ami abban nyilvánult meg hogy végül a könnyeimmel küszködve hívtam a barátnőm, beszéljen hozzám, vagy elájulok a babakocsival a kezemben, rettegtem, hogy Janika hogy fog reagálni míg öntudatlanul fekszem... Így stratégiát váltottam, igyekszem jobban odafigyelni, mivel mint már mondtam, nem rólam van szó!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése